Bakonybél
Országosan ismert üdülőhely, látogatott kirándulóvidék, a Bakony egyik legfestőibb tájának a Gerence-völgynek elején, szép természeti környezetben helyezkedik el Bakonybél.
Közel ezer évvel ezelőtt, mint Gizella királyné rokonaként került a magyar királyi udvarhoz Günther, niederaltaichi szerzetes. A világi hívságok elől menekülve, elmélkedésre vonult remeteségbe az akkor még vadregényes Bakonyba. Az ő ösztönzésére alapította I. Szent István király a béli monostort. A templom és a monostor valószínűleg egy régebbi királynéi udvarház alapjaira épült, s valamikor 1018 körül készült el, védőszentje Szent Maurítius lett.
A korai századok másik kiemelkedő személyisége, a későbbi csanádi püspök, Szent Gellért. Ő Velencéből érkezett 1020 körül István király udvarába. Műveltsége és előkelő származása alkalmassá tette arra, hogy István fiának, Szent Imre hercegnek nevelője legyen. Miután befejezte nevelői munkáját, visszavonult a béli kolostor remeteségébe. Hétévi remeteség után kapta meg a csanádi püspöki címet.
A következő évszázadok során több apátja is volt a béli monostornak. Az apátság sok birtokkal rendelkezett a környéken, a Balaton-felvidéken, a Kisalföldön. Ezeket a századokat különféle birtokjogi perek jellemzik. A török háború alatt teljesen elpusztult a monostor, annak birtokai egyik kézből a másikba mentek át. Az 1540-es években a Bakony legnagyobb földesurai, a Podmaniczkyak fészkelték be magukat a bakonybéli medencébe. A kolostortól északra, a Gerence-völgy felett építettek várat Bakonyújvár néven. Mire a török kivonult az országból, a birtokhatárok teljesen máshól húzódtak, s szinte senki sem tudta, hogy eredetileg hol voltak azok. Ezekből a határvitákból megint bírósági perek alakultak ki. A háború után visszatérő szerzetesek és az élükön álló apátok újjáépítették a templomot és a monostort. Ezekben az időkben kezdenek el letelepedni az apátság körül. 1736-os apátsági összeírás szerint Bakonybél faluban már 36 család élt. Úrbéli telekkel rendelkező jobbágy egy sem volt közöttük, valójában zsellérek voltak.
Bakonybélben ekkor még kevés termőföld volt, ám a famegmunkálásra korlátlan lehetőséget biztosító erdők vonzották a betelepülőket. Az 1736-os összeírás után 18 esztendővel már 70 család lakott Bakonybélben, a lakóházak száma 52-re emelkedett. A növekvő lakosságszámmal párhuzamosan kénytelenek voltak növelni a szántóföldek számát. Ezt úgy tették, hogy - az apátság engedélyével - erdőt, bozótost írtottak, irtványföldeket hoztak létre. 1770-ben Graczer apát német telepeseket hozatott a faluba, ez némi feszültséget keltett a régi és az új lakosokban. 1780-ban leégett a kolostor és a templom, valamint a település 130 háza, a templom tornyában lévő három nagyobb és két kisebb harang megolvadt. A károkat fokozta az 1780. augusztus 21-én Bakonybél felett átvonuló hatalmas zivatar, amely a tető nélkül álló templomban nagyobb kárt tett, mint a tűzvész. Az új harangok 1781. május 6-án érkeztek meg Pannonhalmáról. A kolostor újjáépítése 1782. októberében fejeződött be. 1787-ben Habsburg II. József feloszlatta a bakonybéli kolostort. Ezután Bakonybélt a veszprémi egyházmegyébe osztották be, s Bajzáth veszprémi püspök Bakonybélbe plébánost rendelt ki.
Habsburg I. Ferenc császár 1802. decemberében visszaállította a Szent Benedek-rendet. Novák Krizosztom volt bakonybéli apátot pannonhalmi főapáttá nevezték ki. Végül bencés rendi szerzetessel töltötték be a plébániát. 1819 és 1827 között újra Bakonybélben működött a rendi tanárképző is, amely aztán 1827-től 1832-ig ismét Pannonhalmára tért vissza. Ebben az időben a tanárképzőt ,,Bakonyi Cillégium\" -nak is nevezték.
A rendi tanárképző Guzmits Izidor apát alatt élte fénykorát. Valóságos szellemi központtá lépett elő ekkor Bakonybél, s a rendi tanárképző tekintetében is egyedülálló helynek számított. Guzmits állandó levelezést folytatott Kazinczy Ferenccel, apátságában a magyar irodalmi élet számos jelentős alakja meglátogatta, például Toldy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Vörösmarty Mihály, Döbrentei Gábor és Helmeczy Mihály.
Guzmits Izidor nemcsak az irodalom kedvelője volt, hanem szerette a természetet is. Ezért - Beély Fidél irányítása alatt, 1833-1835 között - a kolostor mellett felépítette az ,,Angol-kertet\", s üvegházat építtetett, rendbe rakatta a Borostyánkutat, sétautat alakíttatott ki, fákat ültetett. Halála után Sárkány Miklós töltötte be a bakonybéli apáti tisztet.
Az apátság adatai szerint a templomban - 1736-os adatok alapján - magyarul, németül és tótul (szlovákul) prédikáltak. A szlovák nyelvű szentbeszédek 1762 körül megszűntek. A német és a szlovák lakosok 1835-re teljesen elmagyarosodtak.A Szent Mauríciusz Monostorban gyertyaöntéssel, könyvkötéssel foglalkoztak, s monostori ajándékboltot, valamint zarándokudvart nyitottak a templom mellett a megfáradt utazónak, s a nyugalmat kereső, elmélkedni vágyó hívő lelkeknek.
Az Északi-Bakony közepén 250-300 m tengerszint feletti magasságban, a községről elnevezett medencében, a Gerence völgyében fekszik a hegység egyik kedvelt, természeti szépségben és történelmi múltban gazdag üdülő- és kirándulóközpontja. A medencét, amelyben az egykori (kis) település mind nagyobb területet foglal el, 500-600 m magas, meredek mészkősziklás hegyvonulatok, hegycsúcsok határolják.
Településhatárai: északon Bakonyszűcs, Fenyőfő, keleten Porva, Pénzesgyőr, délen Hárskút, Szentgál, nyugaton Bakonyjákó és Ugod.
Közúton Pápa és Zirc felől közelíthető meg. Az autóbusz-járatok megfelelő utazási lehetőséget biztosítanak. (Közvetlen járat van Budapestre és vissza.)
Mivel a terület rendkívül tagolt, ezért a Bakony legszebb kirándulóhelyeinek egyike. A medence legalacsonyabb pontja 270 m tengerszint feletti magasságú, s ezt övezik még a község határában lévő: Nagy-Somhegy (649 m), s távolabb a Kőris-hegy (709 m), a Kék-hegy (661 m), a Pápavár (531 m), a Középső-Hajag (646 m), a Gát-hegy (494 m), a Tönkölös-hegy (515 m) és olyan sziklás ormok, mint a Kertes-kő, az Odvas-kő, a Hegyes-kő, mindegyik 400 m körüli magassággal. E változatos felszín következménye, hogy a táj útjai (a közutak és a kirándulóutak egyaránt) rendkívül kanyargósak, emelkedőkkel, lejtőkkel tagoltak. Csodálatos, amint rövid útszakaszok után mindig más-más tájrészlet tűnik fel.
A lehulló, néha a 900 mm-t is meghaladó éves csapadék többsége a jó vízáteresztő mészkőrétegen átjutva, a mélyben karsztvízként marad meg. (A vízmű 270-320 m mélységből, a karsztrétegekből szivattyúzza a vizet.) A nagyszámú állandó és időszakos forrás többsége a vízzáró rétegek mentén bukkan elő a völgytalpakon, hegylejtőkön.
A Gerence, amely az Aklipuszta környéki forrásokból ( Király-kút, Szarvas-kút, Hármas-kút) ered, gyűjti össze a kisebb patakok vízét. (Gella, Öreg -Séd, Vörös János -Séd, Somberek -Séd, Szömörke.) Ezeket számos \'kút\' megjelölésű forrás táplálja, amelyek úgynevezett foglalt források, vagyis a környék lakosainak, mezei, erdei munkásainak, s állataiknak egykor állandó víznyerő helyei voltak. (Borostyán-kút, Kő-kút, Bányász-kút, Csöpögő-kút, Borsó-kút, Cserép-kút)
A karsztosodásra hajlamos mészkőben barlangok alakultak ki, bár ezek a kisebbek közé tartoznak. Ezek az ősemberek lakóhelyei, a tatárok és a törökök elől menekülő lakosság, majd a betyárok búvóhelyei, menedékei voltak. Forrásbarlangok, felszakadásos üregek, hasadékok, errózió által keletkezettek egyaránt előfordulnak. Változatosságukat, szépségüket is ennek köszönhetik. A táj legjelentősebb barlangjai: a Pénzlyuk-barlang, a Zsivány-barlang, a Vaskapu-barlang, a Tarkő-lik, a Gombás-barlang, a Kis- és Nagy Pénzlyuk-barlang. A legszebb, a már a Xl. századi oklevélben is szereplő Odvaskő-barlang.
A táj éghajlata a magas térfelszín miatt hegyvidéki jellegű. Az átlagos évi középhőmérséklet 9 oC körüli. Télen nem ritka a vastag, csaknem járhatatlan hóréteg, és a -10 -15 oC hideg sem, amely ha szélmentes, havas időjárással párosul, csodálatos hegyi világot varázsol. A nyár kellemesen hűvös, néhány nyári hét azonban meglepően meleg is lehet. Főképpen ősszel gyakoriak a reggeli ködök, amelyeket szép napsütéses délelőtti-délutáni órák követnek. Szép látványt nyújtanak a domboldalakon, a völgyekben, a szurdok felett lebegő, vagy a szél által sodort ködgomolyagok.
A nagyvadak (szarvas, őz, vaddisznó, muflon) mellett a kisemlősök, a kétéltűek, a hüllők, a madarak, a rovarvilág, a védett növények mára megváltozott értékrendet jelentenek. Vadászati, természetvédelmi törvények szabályozzák, óvják az elővilágot, segítik a természetes élőhelyek további fennmaradását. Ezt a célt szolgálja az 1991-ben 8754 hektáron létrehozott Magas-Bakony Tájvédelmi Körzet, amelyen belül 478 hektárnyi terület fokozottan védett. A táj természeti értékeit a község középpontjában levő, főképpen erdészeti, erdőtörténeti célú múzeum mutatja be.
A szabad természetben történő ismerkedést szolgálja a ,,Boroszlán\" tanösvénynek elnevezett körút, amely a község északi végétől az alig két km-re lévő autóparkolóból, a Gerence-patak szurdok völgyének 240 m-es szintjétől indul, s 510 m magasságig tart. Az út hossza 7 km, egy rövidebb változata 2 km.
Forrás: www.bakonybel.hu
KÖZLEKEDÉS:
Zirctől nem messze található település, a 82. sz. főútról lehet megközelíteni. Távolsági autóbuszjáratai Budapesttel és Zirccel.
