Kehidakustány

A Zala völgyében fekvő Kehidakustány varázslatos tájával és termálvizével évek óta a turisták paradicsoma.

A Zala völgyében fekvő Kehidakustány varázslatos tájával és 43°C-os termálvizével évek óta a turisták, pihenni vágyók paradicsoma. A települést a Balatonhoz, a Hévizi-tóhoz, a horvát, a szlovén és az osztrák határhoz való közelsége, a völgy nyugalma és kellemes klímája egyaránt vonzóvá teszi. Az élményfürdő jelenleg hat medencével üzemel, a gyógymedence 35°C-os vize a mozgásszervi betegségben szenvedőknek kínál gyógyulást. Az élménymedencében vízmasszázs teszi hatékonyabbá a fürdőzést.
A településen élt Deák Ferenc 1822-1854 között, érdemes megtekinteni a Deák-kúriát a kertjében lévő mellszoborral együtt.

Kehida, a kis zalai település napjainkban elsősorban híres termálfürdőjéről ismert itthon és szerte Európában, pedig múltja is figyelemre méltó, hiszen kétszeresen írta be nevét a magyar történelembe. 1232-ben itt született a híres kehidai oklevél, amelyet ma a nemesi vármegye kialakulása egyik fontos dokumentumaként tart számon a történettudomány.  Hatszáz évvel később Deák Ferenc személye tette nevezetessé a községet, aki 1808-tól 1854-ig tekintette állandó lakhelyének Kehidát, otthonának, a feltöltődés és a megpihenés helyszínének a falu közepén emelkedő kis dombra épült kúriát. A dombon már a középkorban is nemesi udvarház állt, melyet a török időkben erődítménnyé alakítottak, s amely aztán 1588-ban elpusztult. Helyén a falu földesura, Hertelendy Gábor az 1740-es években „residentionalis házot” emeltetett magának. A kúria Hertelendy Anna és Deák Gábor házassága révén került a Deák család tulajdonába. A földszintes, L alakú épület udvari folyosója eredetileg nyitott tornácú volt, amelyet az 1790-es évek körül befalaztak és ablakokkal láttak el. Ekkor alakíttatta ki Hertelendy Anna a keleti szárny déli szobájából nyíló házikápolnát, ahol - a legenda szerint - botrányoktól sem mentes, nagyvilági élete végén gyakran órákon át imádkozott.  A széles, zárt folyosó lakószobák előtti részén Deák Ferenc faragóműhelyt rendezett be magának, gyakran időzött itt, számtalan apróbb-nagyobb faragványt készített saját örömére, barátai, ismerősei megajándékozására.  Deák Antal és Ferenc idejében a ház átépítésére nem került sor, csak a 19. század végének akkori tulajdonosai, a Baronyi testvérek végeztek rajta kisebb átalakítást. Az 1920-as években az északi szárny nyugati végéhez épített toldással nyerte el az épület mai külső képét. 2003-ban, Deák Ferenc születésének 200. évfordulója alkalmából a kúriát kívül-belül felújították. Keleti szárnyában, mely a földesúr lakrésze volt,  A haza bölcse, Zala büszkesége címmel Deák Ferenc alakját, életútját, máig érvényes gondolatait bemutató állandó kiállítás nyílt.  Az első teremben, Deák hajdani hálószobájában, életének első 45 évét ismerhetik meg a látogatók: családi viszonyait, születésének körülményeit, iskoláit, barátait és eszmetársait, a zalaegerszegi vármegyeházán „becsületbeli” tisztségeket vállaló, a polgári átalakulás ügye iránt elkötelezett fiatal politikust, aki 1833-ban Zala vármegye követeként jelenik meg a pozsonyi országgyűlésen, s hamarosan a szabadelvű reform ellenzék vezéralakja lesz. A második teremben, az egykori pipázó és dolgozószobában a híres kandalló köré szervezett biedermeier enteriőr a reformkor köznemesi otthonainak hangulatát idézi. A tárlókba kiállított könyvek és pipák ízelítőt adnak Deák olvasmányaiból és nevezetes pipagyűjteményéből. A kúria régi ebédlőjében a Kehidán megfordult neves személyiségek arcképcsarnoka, Deák 1848-as igazságügy-miniszterségének, valamint az önkényuralom idején a passzív ellenállás példaadó politikusának tárgyi és írásos emlékei láthatók. A negyedik, egykor a vendégek elszállásolására szolgáló kis szoba az 1854-ben Pestre költözött Deák Angol Királynő-beli lakosztályának szalonjára emlékeztet. Berendezése egykorú ábrázolások alapján készült, a könyvszekrény és a kihúzható kisasztal Deák hagyatékából származik. Az utolsó szobában, Hertelendy Anna hajdani dísztermében a deáki életpálya 1849 utáni szakaszának, politikai, államférfiúi tevékenységének fő állomásaihoz: az 1861-es országgyűléshez, valamint az élete fő művének tartott kiegyezéshez kapcsolódó relikviák mellett a pesti „öregúr” viseletének jellegzetes darabjai, személyes használati tárgyai láthatók, többek között az a különleges füles karosszék, amelyben élete utolsó hónapjait töltötte, s amelyben 1876. jan.28-án elhunyt.


LÁTNIVALÓK:

Templom, kápolna: A templomot a XV. században gótikus stílusban építették, majd 1754-ben barokk stílusban átalakították. A település kápolnája a XIII. századból származik, román stílusban félköríves szentéllyel építették.

KÖZLEKEDÉS:

Megközelíthető a 76. sz. útról valamint autóbusszal a környező községekből.