Kondoros

A török hódoltság alatt elpusztult, csak 1875-ben született újjá.

A falu Szent István király uralkodása idején alakult. 1241-ben a tatár pusztítás elsodorta. Neve 1403-ban merül fel újra Kondorosegyháza néven. A település történetében a következő csapást a török hódítás jelentette. A török hódoltság alatt elpusztult falu nevét Arany János idejében amikor a Kondorosi csárda mellett kezdetű népdalt idézte „A betyár” című költeményének elején, csupán a híres csárda őrizte, a község csak 1875-ben született újra, lendületesen fejlődik.

LÁTNIVALÓK:

Szent József templom: Épült 1884-ben. Érdekessége, hogy benne őrzik a budapesti belvárosi plébániatemplom XVIII. századi barokk szobrait.

Kondorosi csárda: 1740 körül épült, lakott helyektől távol, hét irányból összefutó, az év egy részében járhatatlan utak kereszteződésében, az úton járóknak szállásul, postaállomásul. Arany versének születése táján vele szemben pandúrlaktanyát építettek a csárdát látogató betyárok szemmel tartására. A csárda akkoriban élte fénykorát. Benne szépen berendezett parasztszoba látható, valamint a szabd kémény, amelyen át a hagyomány szerint a pandúroktól szorongatott betyárok kiszökhettek.

Iskolaközpont: Udvarán Petőfi Sándor öccsének sírköve. Petőfi Iván ugyanis 1858-tól a szomszédos csákói majorban a gyertyaöntésből meggazdagodott gyulai kádárlegénynek, Geist Gáspárnak háromszáz holdas birtokán volt gazdatiszt. Amikor Kondoros önálló község lett, ő volt a község pénztárosa. Hamvai a nagymajori temetőben pihentek, míg fel nem vitték a Kerepesi temetőbe, a Petőfi-mauzóleumba.

KÖZLEKEDÉS:

Megközelíthető a 44. sz. főútról, valamint autóbusszal a környező községekből.