Soltvadkert a Duna- Tisza köze, ezen belül is Bács- Kiskun megye központi fekvésű települése.
Soltvadkert a Duna- Tisza köze, ezen belül is Bács- Kiskun megye központi fekvésű
8000 lakosú települése. E tájról így írt nagy költőnk Petőfi Sándor:” Itt születtem
én ezen a tájon az alföldi szép nagy rónaságon."
Valóban csodálatos ma is a táj, a szépen művelt szőlőkultúrák mellett érintetlenül
maradt erdőkben, bozótosokban, aranysárgán csillogó homokhegyekben, sáskabokrokkal,
borókával, árvalányhajjal, kis nyárfaerdőkkel, parányi nádasokkal benőtt tájakban
gyönyörködhet az erre járó. Alig 10 kilométerre tőlünk kezdődik Magyarország egyik
legszebb védett területe, a Kiskunsági Nemzeti Park.
A település múltjával az első eddig ismert okmány már 1376. február 16-6-án említi
- de Vadkert, mint település a török hódoltság alatt megsemmisült, népessége elmenekült
vagy áldozatul esett. Az itt lévő kultúra történeti folyamatossága közel két évszázadra
megszakad, majd a XVIII század első felében kezdődik újra.
A falu további jövője szempontjából a báró Orczy család részéről kezdeményezett 1745-ös
telepítési akció volt a meghatározó, amikor 7 sváb család idetelepítésével kezdetét
vette Soltvadkert újabb története. Az idetelepültek más rokon és ismerős családokat
is idehívtak, így 1795-ben már 97 családot írtak össze, többségük természetesen sváb.
Ezt követően a település fejlődése felgyorsult, a németek, (svábok) mellett magyarok
és más nemzetiségiek is megjelentek. Közben folytatódott a már korábban megkezdődött
szőlőtelepítés, amely a mai napig is az emberek megélhetésének fő forrása.
Az. itt lévő szorgalmas nép bizonyította, hogy a homok távolról sem alkalmatlan a
mezőgazdasági kultúrára, mint ahogyan azt kezdetben tartották, sőt ellenkezőleg, kellő
feljavítással a legjobb szőlő- és gyümölcstermő föld.
A táj lakóinak kemény és kegyetlen munkát kellett végezni. A homok megkötése iszonyú
kitartást és hozzáértést követelt. Ez volt az a kohó, amelyben nemzedékről-nemzedékre
acélossá izzott a szorgalom, a tehetség és a kitartás. Soltvadkert több nemzetiségű
népének története így kapcsolódott szorosan a szőlő- és gyümölcs meghonosításának
történetéhez. A községben 1962. óta kiépítették a szőlő- és bor teljes vertikumát,
támaszkodva az emberek szorgalmára, termelési tapasztalataira. Így lett az itt termelt
bor országos és nemzetközi hírű is.
Idegenforgalmunk fokozatosan fejlődik, amelynek fő bázisa a községtől 3 km-re lévő
csodálatos szép mintegy 70 hektáros - jellegzetesen alföldi: Vadkerti-tó. Rendezett,
megfelelő infrastukturával ellátott környezetében épült fel a több, mint 500 nyaraló,
ifjúsági táborok, vállalati üdülők, teniszpályák, a vendégek ezreit fogadja a kemping.
Nyaranta a pihenni, szórakozni vágyók tízezrei keresnek fel a települést, mind a szűkebb
hazánkból, mind a külföldi országokból.
Az ideérkezőket nagy szeretettel fogadja és látja vendégül a község barátságos, vendégszerető
népe.
Soltvadkert egy parányi gyöngyszem csodálatos hazánkban, az alföldi rónaság közepén,
Kecskemét megyeszékhelytől 40, Kiskőröstől 10 és Kiskunhalastól 20 kilométerre, az
53- és 54-es utak kereszteződésében.
KÖZLEKEDÉS:
Megközelíthető az 54. sz. és az 53. sz. főútról valamint autóbusszal és vasúttal.