Szentendre

A Duna jobb partján, a szentendre-szigettel szemben, a Visegrádi-hegység lábánál, szép természeti környezetben fekvő város.

A Duna jobb partján, a szentendre-szigettel szemben, a Visegrádi-hegység lábánál, szép természeti környezetben fekvő város. Területén keresztülfolyik a Bükkös-patak, a Sztaravoda- és a Sztelin-patak vize, völgyeik mozgalmassá teszik a felszínt. Elsősorban üdülőváros, művészeti – kulturális centrum, jó közlekedése folytán a főváros egyik elővárosa. Számos oktatási intézménye, nem jelentéktelen ipara is van.
A környező területek az őskor óta lakottak. Az első, név szerint ismert, itt élő népek az illírek, őket a kelták követik. A népvándorlás elsöpörte a kis római települést. A hunok pusztították el, de az őket követő germán longobárdok nyomán hazánk legnagyobb longobárd temetőjét tárták fel a régészek. Az avarok idejében fejedelmi központ volt. A honfoglalás során a vidék Kurszán fejedelem szállásterülete lett, majd Árpád fejedelem vette birtokába. Hamarosan kis falu jött itt létre, amelyet István király 1009-ben a veszprémi püspöknek adományozta. Temploma már a XIII. században is állott, a település a nevét védőszentjéről, Szent Andrásról kapta. Szentendre néven a XVIII. századtól kezdve szerepel. A török időkben nagyrészt elpusztult fokozatosan elnéptelenedik. A törökök kiűzése után 1690-ben, fordulat következik be a város történelmében. A törökök elől menekülő, a császárral szövetséges szerbek, akiket Csernojevics Arzén pátriákra vezetett, áttelepedett Magyarországra. Egyik fő települése Szentendre volt, ahol 6000 ember talált menedéket. A szerbek, származásuk szerint külön városnegyedekben telepedtek le, mindegyik közösség létrehozta templomát. Így századokig hét görögkeleti templom volt a városban. A város a szerbség magyarországi egyházi és kultúrközpontja lett. A város 1767-ben újra kamarai birtok, amely a szolgáltatások adóval történő megváltása révén kedvez a fejlődésnek. Mária Terézia látogatásakor kieszközlik a szabadalmas királyi város címet. A XIX. század folyamatos hanyatlást hozott. A szerepkörét fokozatosan elvesztő kisvárosnak a kegyelemdöfést a filoxéra 1800-as pusztítása adta, amely szinte teljesen megsemmisítette a legfőbb létalapot a bortermelést. A századforduló után egyre több villa, nyaraló épült. A művészek kezdték felfedezni Szentendrét, különösen a Ferenczi család 1889-ben történő odaköltözése volt nagy fontosságú. A két világháború között a kiránduló forgalom nőtt, de 1926-tól megalakult a Szentendrei Festők Társasága is. A harmincas években a város segítségével művésztelep létesült. A felszabadulás után, de különösen a hatvanas évektől kezdve számíthatjuk Szentendre új fénykorát.

LÁTNIVALÓK:

Katolikus kálvária: Az egykor állatvásárok színhelyéül szolgáló, ma parkosított terület keleti végén találjuk. Barokk alkotás a XVIII. századból. Ovális alaprajzú kerítésfallal övezett épület, amelyen díszes barokk vasrácsajtó nyílik. Belül kápolna, félköríves lépcsőkkel megközelíthető terasszal, három későbbi kőkereszt egészíti ki.

Római kőtár: Ulcisia Castra katonai táborának helyén, a város területén talált római kori kőanyagot mutatják be itt. Sírkövek, szarkofágok, oltárok, emléktáblák gyűjteménye.

Pozsarevacska: Görögkeleti templom. A szerbiai Pozsarevas környékéről érkező letelepülők barokk templomukat 1690-ban fából építették fel, majd 1759-ben kőből újjáépítették. A tornyot 1794-ben utólag toldották az épülethez. A kőkerítés copf kapuján belépve a külsőleg rendkívül egyszerű egyhajós, homlokzati tornyos épület középső oldalkapujához érkezünk. A templomkertben szép régi sírköveket találunk. A belső tér egyhajós, csehboltozatos, finoman tagolt.

Barcsay Múzeum: Két egybeépült, eredetileg barokk és klasszicista épületből létrejött földszintes kisvárosi ház. Két szép kőkeretes kapuja, öt falpillérrel díszített hosszú homlokzata van. 1978-ban alakították át múzeumi célra. Barcsay Jenő a jelenkori magyar festészet iskolát teremtő nagy egyénisége 1929-től kezdve kötődött a városhoz. A városnak ajándékozott több száz képe lett a múzeumi gyűjtemény alapja.

Blagovesztenszka-templom: Barokk-rokokó stílusjegyeket hordoz. A fő tértől a Dunáig letelepedő görög kereskedők építették, legelőször szintén fából. Az 1750-es években valószínűleg Mayerhoffer András építette fel mai formájában. Erkélyes rokokó kapuzata, csigás-volutás oromzata van, a toronynak magas, erkélyes harangablakai. Oldalhomlokzatán freskó, gyertyafülke és egy szentendrei görög kereskedő sírköve található. Háromszakaszos hajóját fiókos dongaboltozatok fedik, a kettőzött falpillérek rokokó fejezetei igen változatos kialakításúak. A felszerelési tárgyak között van egy moszkvai ötvösművész által készített, domborműves evangéliárium.

Ferenczy Károly Múzeum: Klasszicista stílusú épület. 1797-ben készült el, szerb iskolának szánták, 1812-től 1816-ig szerb nyelvű tanítóképzőnek adott otthont. 1951 óta múzeum, 1972 óta a Ferenczy család tagjainak műveit állandó kiállításon mutatja be. Az épület egyemeletes, a gazdagon tagolt homlokzat plasztikus megjelenésű. Kilenctengelyes homlokzatának közepén a kora klasszicista-copf jellegű kapu kap nagy hangsúlyt. Az egykori iskola melléképületei helyén két- illetve háromemeletes modern, nagy üvegfelületekkel rendelkező épületszárnyak veszik körül az intim hatású udvart, ahol Ferenczy Béni több szobra kapott helyet.

Kovács Margit Múzeum: Az épület a XVIII. század elején épült barokk stílusban, sóháznak. Volt postaállomás, plébánia, majd Dimcsics Vazul kereskedő lakóháza. Kovács Margit művésznő Szentendrének ajándékozott tárgyait a múzeumi célra átalakított épületben 1973 óta mutatja be. Kovács Margit a magyar kerámiaművészet egyik megújítója. Az egyik legnépszerűbb magyar múzeum. A főhomlokzat legfőbb dísze az apácarácsos ablaksor, míg a mellékhomlokzat szépségét az ívesen megtörő csupasz falfelület és gazdagon díszített kőkeretes barokk kapuzat ellentéte adja.

Szentendrei képtár: Egy tetőszerkezet alatt meghúzódó, eredetileg hat különálló, barokk stílusú kereskedőház. Sajátos elrendezésükkel egész Közép-Európában egyedülálló típust képviselnek. A hat kereskedőház a régebbi időszakból megmaradt három telekre, illetve a korábbi lakóházak maradványaira épült. Az épület földszintjén 1978-ban nyitották meg a Szentendrei képtárat, a városban alkotó művészek állandó kiállítási helységéül. A változó tematikájú kiállítások megtekintésével némi fogalmat alkothatunk az egykori kereskedőházak beosztásáról is.

Szentendrei Műhely Galéria: Erősen átalakított egykori barokk lakóház, szép múlt századi faportállal. 1980-ban a Képcsarnok itt rendezte be a városban alkotó művészek első kisgalériáját.

Római katolikus templom: Gótikus és barokk stílusjegyeket mutat. Ezen a helyen már a XIV. század első felében gótikus templom állt, amelyet a XV. században bővítették. A török időkben megrongálódott épületet a XVIII. században lényegében mai formájában állították helyre. A homlokzati tornyot sarokpillérek erősítik, a délnyugati támpilléren gótikus, kőből faragott napóra látható. A kőpárkányokkal elválasztott emeletek közül az elsőn román, a másodikon gótikus ablaknyílások vannak. A templom belsejébe lépve a háromszakaszos hajó és kétszakaszos szentély képe tárul elénk. Barokk boltozatok, díszítőfestés adják meg a templom jellegét. Értékesek a szentély két sarkán található mellékoltárok szobrai, a szószék rokokó faragványai. Érdekes berendezési tárgy még a szamár-hegyi katolikus dalmátok zászlója, amely Szent Orbánt, a szőlőművelők védőszentjét ábrázolja.

Belgrád székesegyház: Barokk-rokokó stílusú. A hagyomány szerint a szentendrei szerbek ezen a helyen emelték első kőtemplomukat. A Vár-domb környékén a Belgrádból érkezettek telepedtek meg. A mai templom 1764-ből származik, de befejezése, díszítése a század végéig húzódott. Az impozáns templom egy kert mélyén áll, keletelt szentéllyel. A templomkertben régi sírköveket látunk és Vujicsics Tihamér zeneszerző sírkövét a templom falában. A homlokzati tornyos épület külsejét copf jellegű díszítés ékesíti, az építészeti megoldások a torony kiemelését szolgálják. A torony alatti átjáróból nyíló főkapu fafaragásai szintén a hazai rokokó legszebb alkotásai. A templombelső egyhajós, és elrendezése a pravoszláv templomok hagyományait követi. A kórus alatt van a nők temploma, a négyszakaszos egy lépcsővel lejjebb elhelyezkedő hajó a férfiak temploma, a szentélyt az ikonosztáz választja el a hívőktől. Külön kiemelkedő művészi érték a püspöki trón és a szószék pazar díszítése, de elsősorban a bolthevederig felmagasodó ikonosztázion.

Tobakosok keresztje: A Boszniából érkezett szerbek városrésze. Mivel a bőrkikészítés volt a fő foglalkozásuk, tímároknak – azaz régi szóhasználattal tobakosoknak hívták őket. Díszes, rokokó jellegű kovácsoltvas keresztjük egyszerű kőoszlopról tekint le templomukra, a Probrazsesznkára. Innen a Szamár-hegyről igen szép kilátásban gyönyörködhetünk.

Szőlősgazdák keresztje: Barokk műremek. A város 2500 hold szőlőjének védelme érdekében, a fagy és a jégverés ellen emelték a legfőbb szőlőtermő terület közelében a ma is álló Dézsmaházzal szemben. Szőlőmotívumos faragványokkal díszített kovácsoltvas kettős kereszt.

Preobrazsenszka-templom: A tobakosok barokk temploma a legvonzóbb elhelyezett pravoszláv imaház. A keletelt, homlokzati tornyú építmény a Szamár-heggyel szembefordulva, egy árnyas udvar mélyén áll. A szentendrei mester által készített kovácsoltvas kapuszárnyak a pesti szerb templom kapujának másolatai. Az 1700-as évek közepén elkezdett építkezést csak a század végén, már copf ízlésben fejezték be. Az ablakok, az oldalkapu, a szentély kőkeretes fülkéi még barokk stílusban készültek. A templombelső egyhajós, egyszakaszos tér, a kórus hiányzik. A belső berendezés festett, faragott, aranyozott rokokó munka, kiemelkedő értékű az ikonosztázion. Az ikonosztáz jobb és bal oldalán az énekes padok helyezkednek el, a szentélyben áll az áldozást előkészítő vörös márvány asztal.

Lázár cár keresztje: A szentként tisztelt nemzeti hős Lázár cárt a szultán 1389-ben, a szerb nép sorsát századokra meghatározó rigómezei csata után lefejeztette. Tetemét 1690-ben a ravanicai zárdából idemenekítették és a parton az erre a célra emelt fatemplomban helyezték el. Később a visszatelepülők az ereklyét hazavitték, a lebontott fatemplom helyén kora klasszicista oszlopon egyszerű emlékkereszt hirdeti a cár emlékét.

Szabadtéri Néprajzi Múzeum: Valóságos kirándulásnak számít felkeresni a várost övező hegyek lábánál fakadó Szabadság forrás vidékét, ahol 1966-tól indultak meg az Országos Szabadtéri Néprajzi Múzeum létesítésének munkálatai. 46 hektárnyi területen kívánja bemutatni Magyarország népeinek hagyományos tárgyi kultúráját. A különböző tájegységekről áttelepített épületek adnak helyet a tárgyaknak, így a leghitelesebben ismerhetjük meg az ott élő emberek életmódját, kultúráját, sajátos műveltségét. A kiállítás a különféle nemzetiségek és tájegységek, társadalmi rétegek háztípusait is bemutatja.

Szentendrei sziget: A Visegrádi szorost elhagyva jelentősen lecsökken a Duna sebessége, hordalékát lerakja. Így alakult ki a 31 km hosszú, átlagosan 2,3 km széles sziget. Felszínét a Duna hordaléka építi fel és a vízen kívül a szél formálta. Kavicsrétege jó minőségű ivóvizet biztosít a fővárosnak. A sziget egész területe természetvédelmi terület, mert a Duna állandóan lakott szigetei közül még mindig ez a terület őrizte meg legjobban természetes képét. Változatos növénytársulások találhatók nagyon kis területeken – a mocsárrétektől az ártéri erdőkön át a homokdombok jellegzetes növényzetéig. A Pilis és a Börzsöny ragadozó madarainak fő tápláló területe.

KÖZLEKEDÉS:

A Budapesttől 20 km távolságban fekvő város többféle módon közelíthető meg. Itt van a budapesti HÉV végállomása. Kikötőjét érintik a Budapest és Esztergom között közlekedő menetrendszerű és kirándulóhajók. Megközelíthető autóval a 11. sz. főútról, valamint autóbusszal.