Adony

A település megközelízhető a 6. sz. főútról.

A megye keleti peremén, közvetlen a Duna mellett elhelyezkedő községünk -már csak földrajzi helyzeténél fogva is -, mindig jelentős színtere volt a különböző népek és kultúrák békés vagy éppen harcos találkozásának, együttélésének. Adony a bronz - kortól lakott település, majd a római korban Vetus Salina néven a limes katonai erőssége; amit aztán már a kora középkorban királyi birtokként Odon néven; oppidumként( mezőváros) említenek az oklevelek. A király innen küldi utolsó kétségbeesett segélykiáltását az ország nemességének,… Mohácsra menet.
A török hódoltság majd másfél százados ideje alatt - az akkor Jancourteran néven török erődként szolgáló település - magyar őslakossága részben elmenekült, részben elpusztult. A török kiűzése után az őslakosság meginduló \"visszaszivárgásával\" párhuzamosan a szervezett és spontán betelepülésnek köszönhetően új \"honfoglalóként\" jelentős számú német és szlovák népesség jelent meg; az őslakos magyar - és a már majdnem az; az évtizedek óta itt élő szerb(rác) -, lakosság mellett. Közülük létszámában, de közösségi- kulturális homogenitásában is a németség vált domináns erővé. Ezt jelzi az is, hogy a letelepülésüket követő évtizedben(1723-ban) már templomot emelnek hitüknek, s a XVIII- XIX. századi iratokban Adony német nyelvű mezővárosként említtetik. Ők hozzák be magukkal a máig élő Orbán- kultuszt; a szőlő-és bor védőszentjének ünnepét, a gazdálkodási és a mindennapi lét kultúrájának számos elemét, és zenében- táncban mind a mai napig élő kulturális hagyományt teremtenek és örökítenek tovább. A felgyorsuló polgári fejlődést aztán a XIX. században jól reprezentálja - a ma civilként aposztrofált - közösségi szerveződések nagy száma, a helyi sajtókialakulása, mely a járási székhely Adony népünnepélyeiről, műkedvelő és jótékonysági színielőadásairól, kiállításairól; a polgári létforma számos megnyilvánulásáról számol be.  
 A helyi gazdasági kultúra speciális elemeiként jelennek meg a századok során a szőlőműveléssel, a borászattal, a halászattal és vízi molnárkodással, és a számos más \"iparral\" kapcsolatos szokások, hagyományok.  Több helyi legenda, mese és dal őrzi és örökíti tovább ma is egykori eleink gondolkodás- és érzelemvilágát, élet- és világszemléletét. Községünk is - elszenvedve a történelem viharait- áldoz a nemzeti szabadság oltárán(1848-49.); s mindkét világháború áldozatai között ott vannak az adonyiak; függetlenül nemzetiségi identitásuktól. 
    S amennyire örömteli az, hogy a származás, nemzetiség soha nem mérgezte a közösség életét, nem volt releváns tényező az együttélésében; annyira fájdalmas is ez a spontán és folyamatos asszimiláció; hisz értékek tűnnek el általa. Már a XIX. utolsó harmadában megszűnik a német nyelvű misézés, s jórészt
ennek következményeként lassan \"kikopik\" a mindennapi életből, a kapcsolattartásból a német nyelv használata.
   A XX. század első felében Adony még komoly centrális helyet elfoglalva a régióban -járási székhelyként- töretlenül fejlődik; polgárosul. S bár városi címét már az előző század végén elveszíti, igazán komoly megtorpanást központi szerepének fokozatos elvesztése okoz; az új, szocialista város Dunaújváros (Sztálinváros) felépítése következtében. Rövid \"ájultság\" után azonban a község fejlődése új lendületet vesz: kiépül az elmúlt évtizedek alatt a városias infrastruktúra. A \'70-es évek közepétől lassan újraszerveződik - először elsődlegesen az amatőr művészeti mozgalom keretében- a helyi társadalom. Ekkor alakul meg - az 1927 óta működő Fúvószenekar mellett- a \"Gyöngyvirág\" Női Kar, a Néptánccsoport, a Népdalkör. Majd az utóbbi évtized gyümölcseként számos egyesület, alapítvány, klub, kör és társaság; formális vagy informális társadalmi szerveződés teszi teljesebbé az adonyi civil társadalmat. Az újrainduló helyi sajtó a Duna- Adony című    helyi közéleti híradóban ölt testet. Számos kulturális és helytörténeti kiadvány megjelenése, kiállítások és előadások mellett fokozatosan nyert polgárjogot az Orbán- fesztivál rendezvénysorozata; illetve más, a hagyományőrzés vagy a hagyományteremtés szándékával elinduló egyéb kezdeményezés. A demokratikus önkormányzati választások óta a helyi képviselőtestület sikerrel munkálkodik Adony fejlesztésén, értékeinek megőrzésén, gyarapításán. A község 1995-ben hivatalos kapcsolatot vett fel a németországi, Hessen tartománybeli Oberweser- Oedelsheim községgel. 1998-ban megalakult az Adonyi Német Kisebbségi Önkormányzat.
    A II. évezred végének Adonya egy dinamikusan fejlődő, értékeit becsülő és gazdagító; azon közös erőfeszítéssel munkálkodó közösséget jelent; melyhez tartozónak büszkén vallja és vallhatja magát minden adonyi. Az idelátogatók gyönyörködhetnek a Kastély- park, a Szőlőhegy, a halastavak és a Duna, illetve a Nagysziget természeti szépségeiben; az Orbán-kápolnában, a barokk templomban, az emlékpark köztéri szobraiban. Jóféle adonyi bort kóstolhatnak a számos pince egyikében, eredménnyel horgászhatnak, pihenhetnek,szórakozhatnak az infrastruktúrájában már-már városi; nyugalmában, személyességében mégis csakfalusi környezetet biztosító községünkben. 

Forrás: www.adony.hu

Közlekedés:

Megközelíthető a 6. sz. főútról valamint autóbusszal a környező községekből.
Lórév (komp): Személy, autó és busz szállítására is alkalmas, óránként közlekedik napkeltétől napnyugtáig.