Bélapátfalva

A Bükk nyugati lábánál, a Bél-kő szikfalai alatt fekvő, szép fekvésű, ipari jellegű nagyközség.

A Bükk nyugati lábánál, a Bél-kő szikfalai alatt fekvő, szép fekvésű, ipari jellegű nagyközség. A festői környezetben áll az 1232-ben alapított Cisztercita templom. A hosszában két pillérsorral tagolt, kereszthajós, egyenes szentélyű bazilika a cisztercita román stílusú építészet egyetlen ma is meglevő emléke hazánkban. Faragványai (kapuk, ablakok, oszlopfők) igen finomak.

LÁTNIVALÓK:

A bélháromkúti apátsági templom: román stílusú, XIII. századi. A Bél-kő lábánál festőien elhelyezkedő apátságot 1232-ben Killit egri érsek alapította nemzetiségi monostornak. A cisztercita – francia eredetű – szerzetesek erősen központosított rendszer szerint alakították ki a rend szervezetét. 20 magyarországi kolostoruk anyakolostora a pilisi volt, onnan érkeztek az alapítók. A templom és a kolostor építése két szakaszban zajlott le. A tatárjárás előtt közvetlen francia irányítással épült – magasabb művészi színvonalon, míg a tatárjárás utáni egyszerűbb építkezés német hatásra vall. A kolostorban kevés szerzetes élt, az épület a XV. század végén az egri püspök birtokába kerül. 1534 után – a reformáció hatására – a kolostor elnéptelenedett. A gazdátlan épület fokozatosan elpusztult, míg végre 1732 és 1745 között a templomot barokk stílusban újjáépítik.
A romos kolostorépületet a XVIII. században elbontották. Restaurálása 1934-ben, majd 1953-1954-ben, végül 1964-1966-ban zajlott le. A templom a cisztercita hagyományoknak megfelelően torony nélküli, háromhajós, keresztházas – latin kereszt alakú. Homlokzatát egy nagyobb, díszes, félköríves és egy kisebb kapu, valamint az oromzat közepét rózsaablak tagolja, az egykori előcsarnok részét képező falaknál különböző színű kövekből kialakított sávok díszítik, szobrai nincsenek. A bazilikáris elrendezés az oromzaton és oldalról is világosan szemlélhető. A szentélyek egyenes záródásúak, pillérekkel megerősített a főszentély.
Az egész épület kívülről dísztelen, puritán. A főhajó négyszakaszos, a nyugati karzat mai formáját a XVIII. században kapta. Csúcsíves keresztboltozat fedi. A főhajót a jóval alacsonyabb mellékhajóktól csúcsíves árkádsor választja el. Az ívek kezdetben faragott fejezetekről indulnak, a tatárjárás után már csak geometrikus formákat készítenek. Barokk stílusú a főoltár, a déli mellékszentély Szent-Imre-oltára értékesebb, kora barokk jellegű, rokokó szobrokkal.
Szép a barokk szószék. A templomtól délre helyezkednek a négyszögű udvar köré csoportosuló kolostorépületek rommaradványai. A közelében kis kiállítás van a templom történetéről, valamint gyűjtemény a faragott kövekből.

KÖZLEKEDÉS:
Megközelíthető a 25. sz. főútról, valamint autóbusszal a környező községekből.