Berekböszörmény

A község régi település, írásos forrásban 1291-ben bukkan fel először. Püspöki tizede 100 kepe, ami azt bizonyítja, hogy egyháza a XIII. században a legnépesebbek közé tartozik. Feltehetően a falu egykori lakói, a böszörmények dolga lehetett az Árpád-korban a vámok és adók beszedése. (A \"böszörmény\" szó a régi magyar nyelvben mohamedán vallású, bolgár-török etnikumú népet jelentett, ebből következően a vidék - hasonlóan Hajdúböszörményhez - vélhetően a honfoglalás kori, csatlakozott népek szálláshelye lehetett.)
A XIV. században két települést találunk a helyén: Berek-Bezermen, és Naghbezermen, amelyeket mint a keresszegi vár tartozékát a Csáky családnak adományoznak. A török-tatár dúlást követően telepedett meg a lakosság a falu mai helyén. Az itt élők a XVI. század derekán áttértek az \"új hitre\", a faluban már 1567-ben létezik református eklézsia. A település az 1692-es összeíráskor nemes város, legrégebbi pecsétnyomója is ebből az időből ismert. Az 1848/49-es szabadságharc idején a község egy század nemzetőrt állított ki. Az 1930-as népszámláláskor 3188 főt tartottak nyilván, akik egy kivétellel valamennyien magyar anyanyelvűek voltak.
A község főterén látható Kossuth Lajos mellszobra, és az első és második világháborúban elesettek emlékműve. A főtérből nyíló Köztársaság utca két oldalán húzódó hársfasor védett természeti érték. Az utca bal oldalán találjuk a falu református templomát. A templomkertben látható, Kusmiczki Sándor és Bak Géza fafaragók által készített kopjafát az aradi vértanúk emlékére állíttatta az egyházközség 1999-ben.

Látnivalók: református templom, Csáky-udvarház (Köztársaság u. 11.)