Berettyóújfalu

Nevét először történeti források említik 1285-ben.

Történeti források először 1285-ben említik. A XVI. században az erdélyi fejedelmek birtoka volt, Báthori Gáborból kapott városi rangot. A Sárrét ingoványai védték meg a dúlásoktól. A XX. Században többször volt Bihar megye székhelye, utoljára 1945-1950 között. 1979-ben kapott ismét városi jogot.

LÁTNIVALÓK:

Herpályi templomrom: A falu a X. században települt az Ér és a Berettyó folyásával körülvett két dombon. Birtokosai feltehetően a XII. század második felében építették monostorukat. A falu és a monostor a tatárjáráskor elpusztult. Újjátelepült, de az 1660-as Szeidi járás ismét romba döntötte. Mind az északi torony, mind a déli torony felső emeletét a XIX. század közepén lebontották. Rómer Flóris, majd Bunyitai Vince megállapította, hogy a Csonaktorony monumentális román stílusú maradványa. A második világháborúban rendkívüli károsodást szenvedett. Az 1970-es években megtörtént az apátsági templom maradványainak a régészeti feltárása és műemléki bemutatására alkalmas helyreállítása. A magányos torony a háromhajós kolostortemplom legjobban megmaradt részévé vált.

Bihari múzeum: Az állandó kiállítás a táj régészeti, néprajzi és irodalomtörténeti tárgyai és dokumentumai láthatók. A régészeti anyag legnagyobb kincse a Bakonszegről előkerült bronzkori szitula, bronzlemezekből készült kultikus edény, amelyhez hasonló Európában keveset látni. A néprajzi anyag egy része a Nagy-Sárrét hajdani halászpákász világát idézi. Az irodalomtörténeti gyűjteményben Nadányi Zoltán kéziratai, tárgyi hagyatékai, a népi írók mozgalma jeles képviselőjének művei láthatók, valamint az 1935-ben Szabó Pál és Barsi Dénes által Berettyóújfaluban szerkesztett és kiadott Kelet Népe néhány száma.

KÖZLEKEDÉS:

Budapest-Püspökladány-Biharkeresztes-Nagyvárad vasúti fővonal mentén fekszik Berettyóújfalu. Áthalad rajta a 42. sz, főút, és a 47. sz. főút.