Budapest IV. kerület

Újpest a Főváros északi kapuja.

A Duna bal partján kialakult önálló földrajzi egység újkori története az 1830-as években indult. Gróf Károlyi István adta bérbe pusztájából a területet szőlőművelőknek. Hamarosan hegyközség alakult ki, majd az iparosok, kereskedők betelepülésével 1840-ben már önálló községi szervezet működött. Földrajzi környezete, kedvező adottságai, pest közelsége, jó közlekedési lehetőségei következtében Újpest kezdetektől alkalmas volt ipartelepítésre. Tímárok, asztalosok telepedtek le. Bor-, textil- és bútoriparának fejlődése a település egészére kihatott.
Az 1870-es évek végére az ország legnagyobb lélekszámú nagyközsége lett. Alig 30 év múltán, 1907-ben városi rangra emelték. Első polgármestere a lokálpatrióta dr. Ugró Gyula lett. Ekkor már rendelkezett kikötővel, a városalapító Károlyi család segítségével önálló kórházzal, postahivatallal is.
A város gyors gazdasági, urbanisztikus és kommunális fejlődésnek indult. Tűzoltólaktanya, vágóhíd épül, a kövezett utakat éjjel villannyal világítják meg. A városban vezetékes víz van és kiépítik a szennyvíz csatorna hálózatot is. De van rendőrsége, bírósága, színháza is. Tovább növekedik az iparosodás a borgyártás, az asztalosipari és az elektromos gépgyártás, mellyel több ezer munkást foglalkoztatnak. Ebben az időben alapították az Izzót, - a mai Tungsramot - a Chinoint, és a Magyar Pamutipari Rt-t is.
1910-ben a város hazai viszonylatban az ipari termelésben a negyedik helyen áll. Az I. Világháború itt is érezteti hatását. Bár az ipar nagy részének további fellendülést hoz, de sok ezer újpesti polgár kénytelen bevonulni és harcolni.

A város történetének jelentős állomása 1929. Ekkor nyerte el a megye jogú város címet. Járásbírósága, villamos erőműve, takarékpénztára, sport létesítményei, oktatási intézményei, zeneiskolája, számos bejegyzett egyesülete és kereskedelmi egysége, 38 ipari vállalata van, amelyek közül sok országos jelentőségű, (Wolfner Borgyárak, Chinoin, Egyesült Izzó).

Nem feledkeztek meg a perifériára szorultakról, a fogyatékosokról sem. Fenntartottak gyermekkórházat, vakok otthonát, szegényházat, szociális konyhát. A II. Világháború azonban megállította a fejlődést. A háborús pusztítás és a veszteség mellett 1945-ben árvíz is sújtotta a várost. Az 1940-es évek végére itt is megtörténtek az államosítások, s mint máshol, itt sem volt problémamentes a kialakult helyzet. Az 1950-es év nagy fordulatot hozott a város életében. A főváros közigazgatásához csatolták és ezzel megszűnt önállósága, városrésszé vált. Fejlődése, sorsa Budapest fejlesztésén belül történt. Megtartották gyárvárosi jellegét. Fejlesztették iparát, de átalakították a városkép arculatát is. Lakótelepek jöttek létre a régi temetők, szűk utcák és a földszintes házak helyén. Ezzel ugyan egységesebb körülményeket biztosítottak az élethez, de uniformizálták a városrészt, nagy részben kicserélődött a lakosság. 1983-ban kezdetét vette Újpesten belül egy új városrész kialakítása, Káposztásmegyeré.

Így alakult ki a ma közel 130.000 lakosú Újpest, ahol ma már metró végállomás van, amelynek segítségével a városrész újabb lehetőségeket kap arra, hogy a főváros vérkeringésébe bekapcsolódjon.