Budapest XVIII. kerület

A XVIII. kerület két fő településből: Pestszentlőrincből és Pestszentimréből áll. A 100 ezer fő állandó lakos kb. 79-21 %-ban oszlik meg a két kerületrész között. A kerület főleg lakójellegű peremkerület, többségében alacsony szintszámú, laza családi házas beépítéssel, több intenzív beépítésű lakóteleppel és néhány fontosabb ipari létesítménnyel. A lakójelleg a múlt századvégi nyaralóhely funkció egyenes folytatása. A kerület területén foglal helyet Budapest és az ország nemzetközi repülőtere, Ferihegy, s itt működnek a következő országos jelentőségű intézmények: Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Előrejelző, Központi Légkörfizikai Intézet.

Pestszentlőrinc – Pestszentimre területe már a honfoglalás idején lakott volt, legkorábbi ránk maradt írásos említése XIV. századi oklevelekben található. A középkori Szentlőrinc a török hódoltság idején elnéptelenedett, az újabb betelepülés az 1700-as évek elején kezdődött meg. Mayerffy Xavér Ferenc (akiről az ország egyetlen nemzetközi repülőtere nevét kapta) a XIX. század elején mintagazdasággá fejlesztette az itt kialakított majort.
1814-ben, a Napóleon legyőzése után Bécsben ülésező nagyhatalmi konferencia vendégei látogatást tettek Pest-Budán. Ez alkalomból katonai parádét rendeztek Szentlőrinc pusztán. A porosz, orosz, Habsburg uralkodó a mai Gilice tér környékén emelt kilátóról (Gloriette) szemlélte az eseményeket. Maga a kilátó a második világháború során elpusztult ugyan, de nevét ma is őrzi a szomszédságában kialakított településrész.

A kilátóval közel egy időben épült a kerület egyetlen műemlék jellegű épülete, a barokk kápolna is.
A XIX. század végén már igazi településekről beszélhetünk.. A Soroksárhoz tartozó Péteri pusztát a szegényebb lakók, a Kispesthez tartozó lőrinci telkeket a politikai és tudományos élet vezető személyiségei vásárolták meg pihenő, nyaraló helyként. Villája volt itt báró Eötvös Loránd politikus-fizikusnak, aki itt kezdte meg híres szabadtéri torziós inga kísérleteit, Puskás Tivadarnak, a telefonhírmondó és a telefonközpont feltalálójának, Margó Tivadarnak, az örökléstan kutató biológusának, gróf Lónyay Menyhért pénzügyminiszternek, aki elérte, hogy 1875-ben kialakították a Cegléd-Szolnok vasútvonalon "Puszta Szent Lőrinc Nyaraló" vasútállomást, mely által könnyen megközelíthetővé vált az új település.
Adottságai miatt ipari létesítmények is megjelentek a környéken. Elsősorban téglagyárak, kavicsbánya, később textilüzem, hordó-, szalagszövő-, kocsilámpa gyár.
Cséry Lajos, akinek a mai Pestszentimrén ill. környékén 2600 holdas birtoka volt, szerződést kötött a fővárossal a hulladék elszállítására. A Nagykőrösi út mentén kialakított egy szemétlerakó telepet, ahol válogatták, osztályozták a hulladékot, szabadalmaztatott egy komposztálási eljárást, melynek segítségével az elporladt, elhumuszosodott szemétből adalékanyagok hozzáadásával szerves trágyát állítottak elő. Az évtizedekig ide szállított szemét (több millió köbméter) mintegy másfél kilométer hosszúságban, 100-800 méter szélességben, 20-25 méter magasságban hegyként halmozódott fel, melynek rekultivációja napjaink feladata maradt.
Szentlőrinc a XX. század első éveitől önálló települési rangot szeretett volna kapni. Az  itt élők iskolákat, óvodákat, kápolna építettek, temetőt létesítettek. Az Üllői úton közlekedő személy és teherszállításra is alkalmas keskenyvágányú vasutat 1900-ra már villamosították. 1910-ben Pestszentlőrinc önálló nagyközséggé alakult, lakosainak száma ekkor 7824 főt számlált.
A fejlődés ettől kezdve felgyorsult. Újabb gyárak nyitották meg kapuikat, új katolikus templom épült a Batthyány utcában, 1927-ben négy iskolaépület készült el, gyógyszertár, tűzoltóság, rendőrőrs, postahivatal kezdte meg működését.
1930 januárjában Soroksárpéteri is önállósult, 1931-ben pedig felvette a Pestszentimre nevet. Kialakult itt is az akkori időknek megfelelő infrastruktúra.
1936-tól Pestszentlőrinc már megyei városi rangot kapott. Ekkor létesült gimnáziuma, épült meg a vásárcsarnok, s kezdődött meg a repülőtér építése (mely azonban csak 1950-től szolgálja a polgári repülést).
A második világháború miatt a fejlődés megrekedt. A település lakóinak egy része a kitelepítések miatt csak 1945 tavaszán térhetett haza otthonába. A legnagyobb pusztítást az Állami Lakótelep szenvedte el, de sok lakóház sérült meg máshol is.
Az újjáépítést követően Pestszentlőrincet és Pestszentimrét a főváros XVIII. kerületeként Budapesthez csatolták.
A főváros részeként látványos fejlődés vette kezdetét. Az ipari létesítmények, közintézmények mellett lakótelepek épültek. A Lakatos és a Szentlőrinc– korábbi nevén KISZ – felépítése a 60-as évek lakásínségét enyhítette. A 70-es években épült fel a bezárt téglagyár helyén az új szakorvosi rendelőintézet, a sportcsarnok és a könyvtár. A trianoni békeszerződés után Erdélyből menekült magyarok számára létesült állami lakótelep helyén épült fel a 10 emeletes lakóházakból kialakított Havanna telep, melyen a kor szokásaitól eltérően egyidőben készültek el a lakóházak és a kiszolgáló intézményhálózat (bölcsődék, óvodák, iskolák, élelmiszerboltok). A 80-as évek végén kezdődött két újabb, igényes kivitelezésben készülő lakónegyed kiépítése, melyek a rendszerváltozás idején a tulajdonviszonyok tisztázatlansága miatt részben befejezetlenek maradtak, sorsuk azonban napjainkban rendeződik.
Az önkormányzat tervei között szerepel az új városközpont kialakítása Pestszentlőrincen és Pestszentimrén is. Ennek eredményeként már látható az új, az EU szabványoknak is eleget tevő vásárcsarnok, s a környezetében épülő lakások. Az imrei városközpont részét képezi majd egy kihelyezett polgármesteri hivatal s egy szakorvosi rendelőintézet is.

Az ős-Duna-meder itt lerakott allúvium kavics teraszaiból eredően gazdag kavicslelőhelyek találhatók a kerületben, melyek kiaknázására a múlt században több kavicsbánya települt: a lőrinci temetőnél, a Péterhalmi út melletti Sashegyen és a Vecséssel határos mai Ganz kertváros területén. A kavicskitermelés már megszűnt. Megtalálható itt a pannon agyag is, egyes részeken jelentős vastagságban. Kiaknázására hosszabb ideig két téglagyár is működött. Pestszentimre területén a felszíni futóhomok az uralkodó.

A felszíni vizek legnagyobb részt a Gyáli patak 7-es ágába folynak. A volt Sósmocsár árok a Lakatos - út Margó Tivadar utca - Baross utca - Kolozsvár utca nyomvonalon zártszelvényű csapadékvíz-csatornaként épült ki az Ipacsfa utcáig, innen tovább már nyílt árokban halad a Közdűlő utca mentén, Pesterzsébeten át, a Duna irányába. Lefolyással nem rendelkezik a Nefelejcs utcai lápos Büdös tó, a másik mocsaras terület a Méta utca mentén helyezkedik el. A felszín nem egyenletes lejtésű, a domborzati viszonyok adottságai révén horpaszok, teknők, mélyedések találhatók. Ezek a mély fekvésű, lefolyástalan területek csapadékvíz-elvezetés szempontjából külön gondot jelentenek. Az 1911-1930-ig működött Balázs féle téglagyár helyén, a Vajk utcai felhagyott agyagbánya gödrében kis tó képződött, mely jelenleg horgásztó.

A Pilisi Parkerdőgazdaság kezelésében 420 ha parkerdő van, mely négy területre koncentrálódik. A faállomány főleg akácos, kisebb részben telepített erdei és fekete fenyves. Az üdülésre alkalmasabb cser és kocsányos tölgy aránya viszonylag csekély. Védett növényzet: az Üllői úti fasor és a lőrinci temető idős fái. Értékes faállomány: a korábbi tisztviselőtelepek (Lónyai-telep stb.) utcáinak fasorai, kertjei, a Kossuth tér, újabban a lakótelepek közparkjai, a volt Úttörőpark és a Strandfürdő területe.