Nevét a szláv eredetű, fekete víz jelentésű, ma Csarondának nevezett vízfolyásról kapta.
Nevét a szláv eredetű, fekete víz jelentésű, ma Csarondának nevezett vízfolyásról
kapta. Az 1299-ben feltűnő település a Káta nembeli Csarnavodai családé volt a középkorban.
Csaroda a XIV. század folyamán Bereg megye közgyűléseinek színhelye volt.
LÁTNIVALÓK:
Református templom: Román kori. A XIII. század negyedében élt Káta nembeli
Ráfáel fia Gábor építette. A XVI. században a reformátusoké lett. Falképei egy részét
1901-1902-ben Gerecze Péter tárta fel, míg a XIII. századiakat 1972-ben Bécsi János
festő-restaurátor. 1975-ben az Országos Műemléki Felügyelőség teljes helyreállítást
végzett. Az egyhajós, boltozott négyösszegű szentélyű, falazott nyugati karzattal
egybeépített középtornyos téglaépület keletelt. A nyugati falsíkból emelkedik ki a
két felső szinten alul kettős, felül hármas osztású ablakokkal áttört torony. A torony
falazott részét kiugró tornácos, magasba nyúló keskeny, zsindellyel fedett sisak koronázza.
A déli oldalon a félköríves bejárat belső íven bibliai felirat töredéke. Ugyanitt
három résablak, a középsőben 1642-ből való díszítőfestés. Az eredeti párkány téglából
kialakított zegzugvonal, felette fogrovattal, ez a szentélyen is látható. A szentély
északi oldalán a lebontott sekrestye körvonalai. A bejárati ajtó a XVIII. században
készült, kovácsoltvas szögfejekkel díszített. A belsőben a karzattartó oszlop párra
és az emeleti pillérekre támaszkodik, a toronybeugró testes. A karzat mellvéd mezőit
stilizált festett fák töltik ki. A síkmennyezetes hajó festett kazettáit ifj. Rédei
Ferenc készítette 1777-ben. Az enyhén csúcsíves diadalív felett festett felirat hirdeti,
hogy a templom indákból sarjadó, nagyleveles, szíves, tulipános kék-piros díszítőfestése
1642-ben, osztopányi Pernyésy Gábor földesurasága és Szentkirályi István lelkészsége
idejében készült. A diadalív széles belső felületén 1952-ben tárták fel a négy nagy
egyházatya ülő alakját, Ambrus, Ágoston, Gergely pápa és Jeromos alakját lehet felfedezni.
A szentély északi falán befalazott, félköríves, kisméretű sekrestyeajtó, a keleti
és déli falon rézsűs, csúcsíves résablakok láthatók. A szentély belső terét zárókőben
keresztező, bordás keresztboltozat fedi. Három oldalán négy-négy apostolalak jelenik
meg, kezükben irattekercset tartanak kezükkel. A templom berendezéséből a szószék
1790-es évekből való, a padok a hajó mennyezetével egyidősek. A karzat alatti epitáfium
bevésett szövege kisrédei Rédei Ferencnek állít emléket.
Református harangtorony: A templomtól mintegy 80 méterre áll, 1855-ben Sebestyén
János ácsmester építette, 1973-ban helyreállították. Talpfákba csatolt hat oszlopon
nyugszik, galériája kilencoszlopos a sisakot tartó kőlépcső császárfával együtt. Deszkaborítású,
zsindelyfedésű.
Bábtava: 3 hektár, a tőzegmohaláp égeres láperdővel lezárt területe csak 1200
m2. A tőzegmoha szőnyegen belül elhelyezkedő láp nagyobb részét, a hüvelyes gyapjúsás
zsombékját a hazánkban csak itt előforduló tőzegáfonya szövi át. Országos jelentőségű
természetvédelmi terület.
KÖZLEKEDÉS:
Megközelíthető a 41. Sz. főútról, valamint autóbusszal a környező községekből.