A Bányahegy alatt, a Laskó-patak mellett, Egertől néhány kilométerre, Egerszalók szomszédságában fekvő település.
A Bányahegy alatt, a Laskó-patak mellett, Egertől néhány kilométerre, Egerszalók szomszédságában
fekvő települést, írott forrás 1331-ben említi Demjén névalakban. Csanád egri püspök
vásárolta meg, majd 1331-ben az egri káptalannak adta.
Az 1476-1486 között készült urbárium alapján Demjén a püspöki birtokot képező szarvaskő
várához tartozik, s határában egy elpusztult település is van, Kisdemjén, mely 1486
után sohasem népesült be 1552-ben az Eger várát ostromló törökök elpusztították, 1558
és 1564 között népesült be újra. Az 1740. évi országos összeíráskor 15 magyar telkes
Jobbágyot találtak. A fő utca két részre: Alvégre és Felvégre osztja a falut. A borospincék
a falu keleti részén, riolittufába vágva, sorban húzódnak. A lakóházak építőanyaga
emberemlékezet óta a fejtett darabos kő, a falu híres a kőbányászatáról. A falu keleti
részén húzódó riolittufa dombvonulat aljában számos barlanglakás húzódik meg két csoportban,
melynek neve Alsó és Felső-Bendom. A Pincevölgyben egy tufába vágott barlang húzódik
meg, melyet remetebarlangnak tart a hagyomány. A határban a fiatalabb kőkor telepnyomai,
kaptárkövek, a Szóláti-patak völgyében a Beöthy-tanyánál pedig korai vaskori és keltakori
telep nyomok láthatóak. A községtől 1 - 1,5 km távolságra található a híres Egerszalóki
Hőforrás.
KÖZLEKEDÉS:
Megközelíthető a 25. sz. főútról.