Jánd

A szájhagyomány szerint az Árpád-korban kétszer is tovább települt a község.

A Tisza áradásai okán fában, szénában, gyümölcsben és halban bővelkedő, XII-XIII. századi település Jánd. A folyó előnyösen, de előfordult, hogy hátrányosan, befolyásolta helyzetét évszázadokon át. A szájhagyomány szerint az Árpád-korban kétszer is tovább települt a község. A szomszédos falvak felé vezető utak sárosak, feneketlenek, esős időben járhatatlanok voltak. Az első híd bejárási szemléje az 1817. évben volt, felépítésére az 1844. évben került sor. Ekkortájt 750 fő körüli a lakosok száma, zömében református vallásúak. Jóllehet Vásárosnaménynak Zsigmond király 1384-tól vásártartási jogot adományozott, de Jánd lakossága Beregszászban bonyolította kereskedelmi igényeit. A megyeszékhely kiterjed piaca miatt Jándnak a várost minden vonatkozásban (bolt, piac, biróság, gyógykezelés) Beregszász jelentette, egészen Trianonig. 1930-ban 1172 lakost mondhatott magáénak a falu. Birtokmegosztását az egykori tulajdonosokról elnevezett dűlő nevek mutatják: Mándy-, Koncz-, Hetei-, Szalay-, Kölcsey-, Kozák-, Bakcsy-, Egyházi-, Pap-tag. Jánd, a törpe és középbirtokosok falujává vált a kollektivizálásig. A felparcellázások és a Tisza árvize után a község változott, kibővült. A Jándi-rét természeti érték.

KÖZLEKEDÉS:

Megközelíthető a 41. sz. főútról.