Igmánd a Bakonyalja és a Kisalföld határvidékén található népes település
Igmánd a Bakonyalja és a Kisalföld határvidékén található népes település, mely Komárom-Eszterqom
Meqye eqyik legszebb községe. A nagyközség nagy múltra tekint vissza. immáron 770
éves. Az első említést 1233-ban tették róla, akkor még Wygman néven. Különleges jelentőségét
nem csak kiváló természeti adottságai, és az itt élők szorgalma adja, hanem történelmi
szerepe is. Az Árpád-korban a falu a Vigman nemzetség tulajdona, később 1332-ben Róbert
Károly király Tamás csókakői várnagynak adományozta. Az 1400-as években a Zichyek
tulajdona, ezt követően a Hédervári családé lett. 1526-ban a Bakith fivérek kezébe
került királyi adományként. A török időkben több támadás érte, melynek hatására a
település teljesen elnéptelenedett. A törökök rombolása után nehezen települt be ismét.
1612-ben Igmánd birtokosa Enyingi Török István próbát tett az újratelepítésére, de
a várt eredményt 1643-ban Csáky László, a gesztesi vár birtokosa hozta, aki református
vallású magyarokat telepített a faluba. A község gyorsan fejlődött. 1676-ban a Ghyczyek
tulajdona lett, majd birtokvesztésük után, a 17 .század végére az Eszterházyak birtokába
került, akik katolikus jobbágyokat telepítettek Igmándra. A napóleoni háborúk idején
1809-ben a falu a franciák csatározásainak színtere volt, ami hatalmas pusztítást
eredményezett. A szabadságharc alatt Haynau Igmándon rendezte be főhadiszállását a
helyi református lelkész házában, ahol 1849, Július 12-én Mansbarth Antal csákberényi
katolikus plébánost és Szikszai János csákberényi református lelkészt kivégeztette.
A mártírhalált halt papok emlékét 1908-ban emelt emlékoszlop őrzi a református templom
mellett a vértanúk terén. 1863-ban jelentős felfedezésre került sor, a település egyik
legelőjén Schmidthauer Antal gyógyszerész rátalált a később világhírűvé vált Igmándi
keserűvíz forrására. Az itt talált keserűvizet a világ szinte minden tájára szállították.
Sajnos a kutak napjainkban már nem működnek. A falu mostani formáját az itt élő emberek
kitartó munkája és szeretete formálta barátságossá és rendezetté.
KÖZLEKEDÉS:
Megközelíthető a 13. sz. főútról valamint autóbusszal a környező településekről.