Ócsa
A Kiskunsági homokhátság és a Duna menti síkság találkozásánál fekvő, mezőgazdasági jellegű nagyközség.
A Kiskunsági homokhátság és a Duna menti síkság találkozásánál fekvő, mezőgazdasági
jellegű nagyközség, szorosan kapcsolódik Budapest elővárosi övezetéhez. A kora középkor
óta fennálló település 1234-ben már prépostsági székhely volt. A török időkben sem
pusztul el. II. Rákóczi Ferenc innen hívja össze a nevezetes ónodi országgyűlést.
LÁTNIVALÓK:
Református templom: Román stílusú, 1250 körül emelték a premontrei prépostság
számára. A pusztuló templomot sokszor javították, de nagyobb átalakítást csak az 1896
körüli munkák hoztak. Ekkor tárták fel a freskókat, átépítették az apszist, végül
1924-ben magasították a tornyokat. 1987-ben megindult a teljes műemléki feltárás és
restaurálás, amely csak 1995 körül fejeződött be. Háromhajós, bazilika stílusú templom,
kereszthajóval. Nyugati homlokzatán két vaskos torony. A hajó pillérfejezetei levéldíszesek
és figurálisak, gótikusak a boltozatok és csúcsíves a szentségház. A főszentélyben
gótikus freskók láthatók az utolsó ítélet és a Szent László legenda ábrázolása.
Ócsai Tájvédelmi Körzet fogadóháza: Az ősi településmag a templom körül híven
megőrizte az egykori kertes, két beltelkes településszerkezetet. A lakóházak a község
központjában zegzugos utcahálózatban, halmazszerűen helyezkednek el, ezt övezték valamikor
az ólak, vagyis az állattartás területe. A házak jelentős része őrzi egykori építőanyagát
és a tetőszerkezetét, tüzelőberendezését.
Tájvédelmi Körzet: A Kiskunsági homokvidék és a Duna menti síkság határán kialakult
jellegzetes mocsaras vidék, az ún. turjánosok természeti környezetének megőrzésére
hoztak létre 1975-ben, területe mintegy 3500 hektár. Értékeit a jellegzetes zsombékos,
lápréti és erdei növénytársulások adják. A rétek közül a szittyós láprét és a kékperjés
lápréti kaszálók társulása a legjellegzetesebb tájképi elem, sok ritka növénnyel.
A kőrises égerlápok erdei rendkívül festőiek, de a tölgy – kőris – szil
ligeterdők fajokban még gazdagabbak.
Református temető: 500 régi, jellegzetes, túlnyomórészt helybeli fejfaragó
falusi mesterek által készített sírjel, kopjafák.
Pincesor: Jellegzetes alföldi, nyeregtetős, ollóágas, zsúptetővel fedett hosszú
hordógurító gádoron megközelíthető, többágú pincék. A szőlő feldolgozására szolgáló
egyhelyiséges kunyhóból már csak egy áll eredeti formájában és berendezésével.
KÖZLEKEDÉS:
Megközelíthető az 5.sz. főútról és az M5-ös autópályáról, valamint autóbusszal Budapestről
és a környező községekből.
