Vendéglátóhely.hu

Ózd

Ózd címere

Erőteljesen fejlődő iparváros, a legrégibb 1843-ban alapított magyar kohászüzemek egyikével.

A régészeti kutatások beszédes emlékei arról árulkodnak, hogy a mai Ózd területe már az őskőkor második felében lakott vidék volt. A Sajó és a Hangony völgye, a lankás dombok szélsőségektől mentes természeti adottságai korán alkalmassá tették ezt a tájat az ember életfeltételeinek kialakítására. A környékbeli sűrű bükkösök gazdag állatvilága biztosította az itt lakók megélhetését, s a civilizáció térhódításával nagy jelentőségre tett szert az állattenyésztés, valamint a földművelés is.

Már több mint 700 éve létezik a Magyarország északkeleti részén, az északi-középhegységhez tartozó gömöri-hevesi dombság völgyeiben kiépített település - de a mai, önálló falvak összekapcsolódásából kialakult Ózdról alig fél évszázada beszélhetünk.

A várost és környékét messze elkerülték a történelem harcai, a hegyes-dombos vidéken az iparosodást megelőző évszázadokban a mindennapos küzdelmet a dús erdők, a kevés és csekély termőképességű szántóföldek hasznosítása jelentette. A nagy változás a XIX. század közepén történt, amikor feltárták a barnaszéntelepeket, és hasznosítására megépítették a vasgyárat. A 150 évig tartó kohászat mára jórészt történelem, de megmaradt belőle az itt élők műszaki kultúrája, kreatív gondolkodása. Ez mindig is jellemző volt az itteniekre, hiszen a fővárostól való távolság, a kedvezőtlen történelmi sorsfordulók ellenére kellett itt megélniük, új utakat találniuk.

A nehézipari ágazatoknak az 1990-es években megkezdődött tartós visszaesése következtében a város életét és fejlődését meghatározó nehézipai üzemek leálltak, illetve csökkent kapacitással működtek. Mára már olyan kedvező folyamatok indultak be, melyek nyomán új kép alakult ki Ózdról: életképes és a fejlődéshez kapcsolódni tudó településsé vált. Mintegy 40 ezer fős lakosságával Borsod-Abaúj-Zemplén megye második legnépesebb városa. A 28 települést magában foglaló vonzáskörzetével együtt mintegy 80 ezer fő vallja magát az ózdi kistérséghez tartozónak.
Ózd Budapesttől 160 kilométerre, a három észak-magyarországi megyeszékhelytől (Miskolc, Eger, Salgótarján) pedig közel azonos távolságra, mindössze 60 kilométerre fekszik. Közúton és vasúton egyaránt megközelíthető, a fővárossal összekötő útból 100 kilométer autópálya, 60 kilométer főút. Ózd közelében, a várostól 12 kilométerre húzódik Szlovákia határa közúti és vasúti nemzetközi átkelőhellyel, de könnyen elérhető a lengyel és ukrán határ is.

Napjainkban sok középvállalkozás működik itt, világcégek települtek be, meghonosodott az elektronikai ipar, fejlődik a lakókörnyezet. Folyik a városközpont szépítése, az úthálózat korszerűsítése. A városnak tehát számtalan arca van. Egy dolog azonban állandó: az itt élő emberek elszántsága. Azoké az ózdiaké, akik kitartottak őseik, szüleik öröksége mellett, még a legnehezebb időkben is. Számukra ez a város valóban több mint lakóhely.

Látnivalók:

Városi Múzeum (Gyár út 10.)
A múzeum az 1846 óta működő vasgyár emlékeinek megőrzésére jött létre, de 1994-től a helytörténeti anyagot is gyűjti.

Marcipán Múzeum (Vasvár út 50.)
Az állandó kiállításon Carl-Bertil Wide svéd cukrászmester marcipán és bronz alkotásai láthatók, amelyek főleg állatokat, emberi alakokat, cseppfigurákat és ételeket formáznak meg.

Ózd-Szentsimon római katolikus temploma (Barátság út 2.)
A templomot az 1200-as években építtette a Balog nemzetség, román stílusban, Júdás és Simon apostolok tiszteletére. Az eredeti épületet a 14-15. században gótikus stílusban átalakították, ekkor készültek azok a freskók, amelyek töredékei a későbbi átalakításokkor kerültek felszínre, és amelyek az épület kiemelkedő értékei. A képek Keresztelő Szent Jánost, a sárkánnyal küzdő Szent Györgyöt, a királyok imádását fogadó Madonnát és a megfeszített Krisztus siratását ábrázolják.
A templombelső jelentős értéke az 1650-ben készült, 24 nagyméretű táblából álló, gótikus elemekkel átszőtt késő reneszánsz kazettás famennyezet, a százéves vörösréz keresztelőkút, valamint a több mint kétszáz éves barokk orgona. Az oldalainál és sarkainál támpillérekkel megerősített, a bejárat fölött nyolcszögtornyos templom a környék legrégebbi műemlék épülete. Része a szlovákiai rimaszombati járás és Borsod-Abaúj-Zemplén megye értékeit bejáró Gótikus útnak.
Ózd-Sajóvárkony római katolikus temploma (Dobó István u. 2.)
A mai - 1750-ben emelt - épület helyén már a 15. században is templom állt. A Szent Miklós tiszteletére felszentelt templomban figyelemre méltó a stilizált ornamentikus elemeket felvonultató díszítés. Kiemelkedő értéke a copfstílus jegyeit hordozó, késő barokk faoltár és a Szent Miklóst ábrázoló főoltárkép. Hazánk területén egyedülálló az a feszület, amelyet életnagyságot meghaladó korpusszal egy felvidéki fafaragó művész készített.
A templom kertjében XIX. századi Nepomuki Szent János-szobor áll.

Ózd-Uraj római katolikus temploma (Rákóczi u. 17.)
A településrész fölötti dombon álló gótikus templom a 15. században épült. A 18. században barokk stílusban átépítették, s Mária szeplőtelen fogantatásának tiszteletére szentelték fel. Belső terében található az első világháború hőseinek emlék-táblája. A templom éke az 1907-ben, Rozsnyón készített főoltár és szószék, amelyet faragott növényi ornamentika díszít.

Bronts Viktor kastélya (Susai u. 23.)
Az Ózd-Susán található kastély a templomkertben áll. A nemesi lakot 1872-73-ban, saját tervei alapján kivitelezte a rimaszombati építész. Az egyszintes, saroktornyos kastélyban ma szociális otthon működik.

Kőalja úti lakóház (Kőalja út 26.)
Az 1902-ben épült, kisméretű cseréppel fedett, faoszlopos tornácos lakóház és a hozzátartozó melléképület jól mutatja a XX. század eleji Ózd építési szokásait.

Hódoscsépány római katolikus temploma (Csépány út 115.)
A ma látható épület helyén a 18. században kis körtemplom állt, amely összeomlott. A műemlék jellegű katolikus templom építése 1824-ben kezdődött. Titulusa: Keresztelő Szent János vértanúsága.

forrás: www.ozd.hu

Étterem

Panzió

Képek