A Hegyhát keleti részén elterülő község már a kőkorszakban is lakott volt.
A Hegyhát keleti részén elterülő község már a kőkorszakban is lakott volt. A feltehetően
a XIII. században épült vár első írásos említése 1332-ből származik. A történelem
viharai során a vár szinte teljesen megsemmisült, a régészeti kutatások során feltárt,
épen maradt ülőfülkéje páratlan Európában. A lakosság jórészt magyar ajkú, német betelepülők
a XIX. században jelentek meg a településen. Ezen időszakra tehető a gazdasági élet
fellendülése, a közlekedési kapcsolatok javulása a feketeszén-bányászat fejlődése
miatt. Az 1990-es évek közepétől a szénbányászat fokozatosan leépült, emlékeit a Bányászati
Múzeum őrzi. A 2800 fős nagyközség a térség közigazgatási központjaként működik. A
borháztól kiinduló pincesoron lehetőség nyílik megízlelni a településre jellemző borfajtákat.
A kikapcsolódni vágyókat strand és horgásztó várja.
LÁTNIVALÓK:
Római katolikus templom: A túlnyomóan romai katolikus lakosság temploma a XVIII.
Század utolsó harmadában épült a bencések apátsági templomának helyén, egyes középkori
részleteket is felhasználva.
KÖZLEKEDÉS:
Megközelíthető a 6. sz. főútról valamint autóbusszal a környező településekről.