Tiszakerecseny

A reformált község már 1595-ben anyaegyházat képezett, anyakönyve 1766-ban kezdődik.

Az Ungvárott 1881-ben megjelent Lehoczky-féle Beregvármegyéről szóló monográfia és az idős emberek visszaemlékezései mesélnek a falu múltjáról. Tisza-Kerecseny nem mindig állt ott, ahol ma. A községnek a Tisza lett a végzete. Jó ideig táplálta, dajkálta, majd a partját elmosta. 1849-ben a templomtól már csak 9 ölnyire folyt a folyó. Sűrű járás-kelés népesítette be azt a ma már sok helyen elmosott utat, melyen Büdyék és Bornemisszáék valamikor a vámosatyai várba jártak. Ez az út ma a főutca folytatásában átlépve a gáton, jobbra az itteni "Ocskafaluba" vezet. Az 1860-as években a gát megépítése után a falu a töltésen túlra költözött. Ez az oka, hogy utcái olyan egyenesek. Az ócskafaluban a templomot, is lebontották. 1868-bana cinterem alatt egy beszakadt nagy sírhant düledékre akadtak. Ebben tömérdek emberi csontot, ékszereket: arany zománcozott karperecet, aranygombokat, gyűrűt, kardhüvely töredéket, pénzérméket találtak. Ezeket az egyház javára kisorsolták, de ma már egyetlen darab sem lelhető fel belőle. Az ócskafalu története az 1880-as évvel be is fejeződött. Történtek azonban itt is érdekes dolgok. 1343-ban. tesznek említést Kerecsenyi Péterről és fiáról, Barnabásról, aki választott bíróul működött. A nemesi család a XVI. századig virágzott. A reformált község már 1595-ben anyaegyházat képezett, anyakönyve 1766-ban kezdődik. Mindig is meghatározó volt, a falu életében a pap személye. Lengyel László tiszteletesnek menekülés jutott osztályrészül, neki köszönhető, hogy a református templomhoz torony is épült 1946-ban.

KÖZLEKEDÉS:

Megközelíthető a 41. sz. főútról.