Tóalmás

Középkori templomát Szent András tiszteletére szentelték fel.

Első okleveles előfordulása 1406-ból való, Almásként. Az Árpádok alatt a jánoshidai premontrei apátság birtokai közé tartozott. Mint település már a XI-XII. században létezett. Erre utal a régi templom maradványa (várfalszerű széles talapzat) és a körülötte fellelhető emberi csontvázak. Vélhetően a tatárjárás alatt pusztult el. Jelenlegi temploma e régi erős várfalszerű alapra épült. Bizonyítékul szolgál még, hogy a Poklos dombon (Várhegyen) a földvár maradványai még most is fellelhetők, s körülötte cserépedény törmelékek árulkodnak. A tatárjárás után a község újra települ. 1406-ig a Kókai-Kachi János volt birtokosa. Keleti-délkeleti határrészét a Kátay-család a XII. században kapta királyi adományként. Miután a Kókai-család magvaszakadt, Zsigmond király részüket javadalmazásra a királyi kápolna ispánjának odaadta, ki egyben a királyi levéltár őre volt. 1409-ben a Tétényi-Kapi-családnak adományozta, 1410-ben azonban elvette tőlük. Ezek után királyi birtok, míg 1424-ben mint Szanda és Buják várak tartozékát Zsigmond király nejének, Borbála királynénak adományozta. 1439-ben Albert király az előbbit megfosztván birtokaitól, feleségének, Erzsébet királynénak adta. Ezt követően gyakran cserélt gazdát: Rozgonyiak, Lábatlanok, Báthoriak voltak urai. 1511-ben Kókai Német Kakas Truczy Bernát nevében tiltakozik Almás és Kóka eladományozása ellen.

Almás keleti részén, a Káthay-család birtokán 1473-ban önálló település jön létre Boldog-Asszony Kathaya néven, melynek temploma is volt (jelenlegi Török-domb). A török világban Almás elpusztul. A török defter szerint Almás-puszta néven maradt fenn és területét Sámbok, valamint Szecső rájáik művelik. Boldogasszonykáta mint önálló település szintén megszűnik, templomát széthordják. Puszta Boldog-kátaként jegyzik a későbbiek folyamán. Valójában Almás mégsem néptelenedett el teljesen: 1691-ben egy negyed, 1695-ben kettő portával rótták meg. A török kivonulása után az elbujdosottak közül sokan visszatelepültek és újabb családok telepedtek le.

A császári seregek fenntartása címén óriási gazdasági tehertétel - elvonás - hárult a lakosságra. Az elégedetlenség folytán a Rákóczi-szabadságharc kitörésekor az 1703. szept. 13-án történt felhívásra 48 órán belül 43 fő csatlakozott Nagy Gergely hadnagy zászlaja alá. Az újabb háború következtében a lakosság létszáma csökkent. Az 1701-ben még 88 adózó családból 1715-re 58 család marad. Az 1728-as összeírás szerint a kecskeméti járáshoz tartozóan 73, 1744-ben 102, 1760-ban 152 adózó jobbágy család él. 1728-ban földesurai a császárhoz hű Koháry István, Pláthy, Aszály, Vajda és Pétery. A község létszáma erősen megnövekszik a felvidéken keresztül részben erdélyiekkel, de zömmel Nógrád és Gömör megyékből Heves megyén át magyar anyanyelvű betelepülőkkel. Római katolikus vallásúak. Elenyészőek a tót, szláv, horvát eredetű nevek.

Az 1730-as évek elején Prónay (I) Gábor Károly királytól az egész helységet Puszta-Boldogkáta és Szentmártonkáta egy részével adományba kapja, és ettől kezdve a Prónay-család bárói ágának birtoka, és az maradt 1848-ban is földesura. A község területe 1897-ben már több birtokos családra oszlik meg. Bíró Zsigmondnak 229 kh., Wahrmann Renének 670 kh-ja van. Ezen gazdacímtár nem tartalmazza a közben Gömör-Kishont vármegyéből idetelepült Katona-családot. Katona Lajos, aki 1848-ban kormánybiztos, Pest vm. szolgabírája, testvére Katona Gyula, kinek fia Lajos szolgabíró, államtudor, valamint ennek testvére, Katona Ferenc, akik 900-900 m. hold terjedelemmel lettek birtokosok. Az utóbbi Boldogkátán 1909-ben építtetett úrilakot. Az 1910-es adatok alapján báró Prónay Sz. Gábornak 2154 m. holdja, özv. Beretvás Endrénének (sz.: Wahrmann R.) 1200, Katona Ferencnek 900, Katona Lajosnak 900, Bíró Zsigmondnak 305 m. holdja van. Az első világháború előtt Beretvás Endréné birtokát gr. Andrássy Gézáné vette meg a régi és új kastéllyal, s a körülötte lévő parkkal (Bócz-kert).

A község életében erősödik az állami igazgatás, a földesúri egyeduralom megszűnik, számba veszik a lakosokat. 1900-ban már 2495 lakosa van, a házak száma 413. Az 1930-i népszámlálás szerint 3385 a lakosok száma, és 702 háza van. Területe ekkor 6836 kh. Megoszlás szerint: szántó: 3977, rét: 825, legelő: 763, erdő: 93, szőlő: 302, kertészet: 8, nádas: 72, terméketlen szikes terület, utak, hidak, vizek stb.: 379, belterületi lakóporták: 399 kh. A termelésbe bevont területek - főleg a jó minőségű földek több, mint kétharmada - a nagybirtokosok tulajdonában voltak. Egy negyed - a gyengébb minőségű földek - a kisparaszti gazdálkodásban oszlottak meg.

A község településszerkezete is kialakult. A felvégen a vezető réteg bírt tulajdonjoggal: a templom s körülötte a plébánia, a kántorlakás és a hozzá tartozó egyházi birtok, az akkor még egyedüli földbirtokos kastélya és tisztségviselői laktak, ezt követték az állami tisztség vezetői. Az alvégen a földműves paraszti réteg. A falu a századforduló után kettő nagy uraság vonzáskörletébe került, így azok cselédházai a falu településébe beépültek. A felvégen a "felső-uradalom", az alvégen az "alsó-uradalom" részéről. A középbirtokosok esetében azok tanyaközpontjai körül voltak a cselédek házai, illetve lakásai.

Az első világháború után 230 kh. földterület került kiosztásra a lakosságnak a földdel nem rendelkezők, a háborúban károsultak és hadiözvegyek részére. Ezen a parcellázott részen új településrész alakult ki (Újtelep). Itt alakult ki a kézműiparos réteg. Ezt már nem a fésűs beépítésű szerkezet, hanem a kiskertes település jellemezte. A világháborúban a szerb és olasz frontokon, Galíciában 110 katona esett el, a hadiözvegyek száma 38, a hadiárvák száma 16 fő volt.

Tóalmás 1708-ban még Tót-Almás néven szerepel és ilyen pecsétet használ a XIX. század elejéig. Később Tó-Almás-ként szerepel, majd 1898-ban a királyi belügyminiszter törzskönyvezteti Tóalmás névre. [www.toalmas.hu]

LÁTNIVALÓK

Középkori templomát Szent András tiszteletére szentelték fel. Szentélye és a hajó falai gótikus eredetűek. A Beretvás-kúria maradványa a magyar klasszicizmus kiváló alkotása volt. A nyári idényben működő termál strand és kemping a település vonzó létesítménye. A környék ékességének számító Andrássy-kastélyt és vadregényes angolparkját érdemes felkeresni.

KÖZLEKEDÉS:

Megközelíthető a 31. sz. főútról valamint autóbusszal a környező községekből.