A magyar-ukrán határ közelében fekvő település.
A magyar-szovjet határ közelében fekvő település. Vízimalma helyén már a XVI. században
is vízimalom működött, a mai a XVIII. század végén épült. Alulcsapós, három vízikerékkel.
A malomház cölöpökön áll, fatalpas, favázas épület. Berendezését 1904-ben kezdték
korszerűsíteni, a középső kereke ma is kőre járó darálót hajt. 1947-ig lisztet őrölt,
majd darálónak használták. Mint ipari műemléket az 1920-as állapot alapján 1962-1965-ben
állítatta helyre az Országos Műemléki Felügyelőség.
LÁTNIVALÓK:
Református templom: Gótikus, a középkorban Szent kereszt tiszteletére szentelve.
Az 1869 után épült toronyba áthelyezték nyugati, gazdagon tagolt csúcsíves kapuját.
A déli oldalon 2-2 gótikus, mérműves ablak. A diadalíven az egykori Kálvária-csoport
tartógerendájának maradványa, a szentély nyugati oldalán az egykori sekrestyeajtó
lenyomata látható. Fakarzata rokokó, 1811-es évszámmal, famennyezete közepén koporsó
alakú feliratos tábla, barokk, 1778-ból való.
KÖZLEKEDÉS:
Megközelíthető a 491-es számú útról.