A mai Zalalövő területén a római kor előtt kelta törzsi település kezdemények voltak találhatók,
Zalalövő az ország dinamikusan fejlődő, felértékelődő dél-nyugati határrégiójának
2000. július 1-én városi címet nyert települése, a Zala folyó völgyében, a 86. számú
főközlekedési út mentén fekszik. A Göcsej és az Őrség határán fekvő átkelőhely az
ősidők óta lakott. A Zalát övező erdőrengetegben és a mocsárvilágban már a bronzkorban
kereskedelmi útvonal vezetett keresztül, mely később Borostyánútként a Római Birodalom
úthálózatának egyik ütőerévé vált.
Történelmi áttekintés:
A
mai Zalalövő területén a római kor előtt kelta törzsi település kezdemények voltak
találhatók, amely a kelta őslakosság belső szerveződésén alapult. Ezek a településnyomok
azonban nem bizonyítják az állandó kelta jelenlétet. Az I. század elején jelentek
meg itt a római légiók és létesítettek tábort a Zala folyó északi oldalán. Mellette
falusias jellegű település alakult ki, melynek lakói mesteremberek és kereskedők voltak.
A viruló helység Hadrianus császártól 124-ben városi rangot kapott. Hivatalos neve
Municípium Aelium Salla lett. A városi rang újabb lökést adott a település fejlődésének,
ami főként a kőépületek megjelenésében mutatkozott meg. A Borostyán út mellett fekvő
település - római nevén Salla - fontos szerepet töltött be mind gazdasági viszonyait,
mind kereskedelmét tekintve a Római Birodalom idején.
Ebből az időből származik
az ásatások anyagának legnagyobb része. E virágzó szakasz végén, a II. század derekán
az északról betörő germán törzsek hadjárata következtében a helység elpusztult. A
IV. század elején újraéledt a környék. A régi katonai tábor helyén erős kőépületet
emeltek, mely eleinte út menti állomás, átépítése után pedig magas rangú vendégek
fogadására is alkalmas vendégház (villa publica) lett. Az V. század elején Pannóniából
kivonták a római légiókat, Salla ismét kihalt hellyé vált. Köveit az évszázadok folyamán
széthordták. Az egykor virágzó római városra már csak az 1973-ban kezdődő ásatások
során feltárt Romkert és a múzeum leletanyaga emlékeztet.
A honfoglalás
idején a Zala folyó két partjára települt falu erősség volt a nyugatról jövő német
támadásokkal szemben. Egy XIII. századi oklevél szerint királyi nyilasok - nyíllövők
- laktak itt. Feltehetően róluk nyerte a település a Lövő nevet. A környékén volt
a török időben teljesen elpusztult Pacsa, és a mai Patakai szőlőhegy helyén lévő Csütörtökhely
középkori falu is.Lövő a középkorban mezőváros címmel bírt és királyi kiváltságlevélen
alapuló vásárjoggal rendelkezett. A város utcás-soros beépítésű telkeivel ma is őrzi
egykori településszerkezetét. A helység jelentőségét növelte, hogy 1780-tól egy évszázadra
járási székhely lett. Határában a török időkben palánkvár állt. A \"Castellum\" helye
a mai óvodától északra volt. A végházban általában 50 gyalogos és lovas katona állomásozott.
A 1848/49-es forradalom és szabadságharc idején Lövő, Mindszent és Pataka 30 katonát
küldött a honvédseregbe.
A dualizmus korában a település gyorsan fejlődött: iparosok
települtek a községbe, vendéglők, műhelyek, boltok létesültek. Lakossága néhány évtized
alatt megduplázódott, a századfordulón elérte az ezer főt.
Érdekesség, hogy
1922-ben alakult meg a Zalalövői Testedző Kör, 1937-ben létesült az első mozi. 1927-ben
új plébániatemplom, két évvel később új állami elemi iskola épült. Az I.vh. közel
száz, a következő több mint kettőszáz áldozatot követelt a falutól. A II.vh. vége
felé koncentrációs táborba vitték a helyi zsidóságot, összesen 122 személyt.A mai
Zalalövő Zalapataka, Zalamindszent, Nagyfernekág, Irsapuszta, Pusztaszentpéter és
Lövő 1925-ben történt egyesítésével jött létre.
A szocialista időkben
a helyi üzemeket államosították, a mezőgazdaságot kollektívizálták. Két agrár nagyüzem
létesült, miközben a helyi ipar stagnált. A fejlődést a jelenlegi Zala-híd megépítése
1968-ban, az általános iskola bővítése 1977-ben és a Borostyán-tó 1985-ben történt
kialakítása jelentette, miközben a lakosság száma alig gyarapodott.
A rendszerváltás
után a község gazdasága visszaesett, nagyarányú volt a munkanélküliség. Fontos változást
jelentett a szlovén-magyar vasút megépítése 1999-2000-ben, amely a települést a nemzetközi
vasúthálózatba kapcsolta.
2000. július 1-jével Gönz Árpád köztársasági elnök városi címet adományozott Zalalövőnek.
Forrás:
www.zalalovo.hu