Tárnok

Tárnok természeti szépségekben és értékekben gazdag 8207 állandó lakost számláló nagyközség Budapesttől 20 km-re. A 7. számú út és az M7-es autópálya között terül el. Személygépkocsival Budapestről remekül megközelíthető az autópálya 2000-ben átadott lejáróra segítségével, tömegközlekedést tekintve vonattal a Budapest – Székesfehérvár - Nagykanizsa, illetve Tapolca útvonalon, autóbusszal a budapesti Etele térről induló Volán autóbuszokkal érhető el legkönnyebben.

Közvetlen szomszédságában található Sóskút, Érd és Martonvásár.
A település belterülete dinamikus fejlődésen megy keresztül az elmúlt években. A külterületeken, úgymint a Szőlőhegyen és a Halastó partján egyre több üdülő épül.
A Dunába torkolló Benta-patak két oldalán elhelyezkedő község három nagy részből áll. Az ősi mag, a falu első utcái a Fő utca és a Tabán utca máig őrzik a 18. századi sajátosságokat. Megmaradt a széles, szabálytalan vonalvezetésű Fő utca orsó alakja, közepén egy térrel. A falu később kialakult utcáira a szabályos vonalvezetés jellemző, épületei a 19-20.század fordulóján létesültek.
Az újtelepi rész 1921-ben, a ligeti 1930-ban keletkezett Üszögi Nagy Sándor földbirtokos általi parcellázást követően.

Természeti értékeink
Tárnok változatos tájain gazdag élővilág alakult ki. Elhelyezkedését tekintve a lösszel borított Mezőföld és a szarmata mészkőből álló Érd – Tétényi – fennsík határán található.
Helyi védelem alatt területeink, a Benta-patak partján húzódó fűz-és nyárfákkal tarkított vizenyős rét a Halastóval, valamint a Zapánszkyból és az Öreg-hegyből álló Szőlőhegy a Vimollal és a Fundokliával.

Szőlőhegy
12-13 millió évvel ezelőtt a szarmata tenger hullámzott itt. Gazdag mészvázas faunájának és a tenger fenekén felhalmozódott kagylóhéjak és csigaházak millióinak köszönhetően alakult ki kőzetanyaga a szarmata mészkő.  Tengerszint feletti magassága 120-187 méter.
Növényzetére a mészkősziklagyep és a pusztafüves lejtősztyepp jellemző, amelyek a Vimol oldalán bokorerdőhöz simulnak. A tavasz beköszöntével virágzik a nagyszámú védett őshonos és reliktum növényfaj. Elsőként virít a védett leánykökörcsin, a tavaszi hérics, az apró nőszirom, a törpe mandula, a pusztai meténg, a homoki pimpó, a hegyi ternye, a fürtös gyöngyike és a magas gubóvirág.
Májusi és júniusi hónapokban nyílik a magyar szegfű, a sárga hagyma, a csabaire vérfű, a koloncos legyezőfű, valamint a harangvirágok több faja is, úgymint a pongyola, csomós, kereklevelű és olasz harangvirág. Megtalálható még a hegyi len, a macskafarkú veronika és az ágas homokliliom. Ebben az időszakban díszeleg a hegytetőn a védett hangyabogáncs, a csinos és a délvidéki árvalányhaj, a bunkós hagyma, a budai imola, az árlevelű len, a fehéres csüdfű és a borzas vértő.
A Vimol és a Fundoklia bokorerdejének ékessége a védett nagyezerjófű, a sárga len, a selymes boglárka és a magyar repcsény.
A Szőlőhegy egyik legféltettebb kincse a jégkorszakok közötti melegebb időszakokból fennmaradt magyar gurgolya, mely augusztustól pompázik.
Megtalálhatók itt még a legszebb rózsa- és díszbogarak.
 A sok színes virág hatására ideözönlenek a lepkék, a boglárka- és csüngőlepkék, kardos és admirális lepkék. Nyár vége felé gyakran találkozhatunk imádkozó sáskák példányaival.
A gyíkok számára is kiváló élőhelyet biztosít ez a táj.
A terület jellegzetes madarai a tollbóbitás búbos banka, a tövisszúró gébics és tengelic. A Fundoklia löszfalában fészkelnek a csillogó, színes tollú gyurgyalagok.